2019. október 5., szombat

A két világ mezsgyéjén



Tizenhárom év... s én még nem tanultam
az erős szívek nehéz erényét,
lemondani, vagy tűrni elvakultan,
és várni, hogy gyümölcsük beérjék.

Tűrni? De hogyan, míg döngöl az ököl
az elfogadhatatlan asztalán?
Sírok sűrűjében ásít egy gödör,
s ott négy deszka közt fekszik az Apám.

Mióta alszik, szemem egyre leskel,
úgy fürkészi a vén hant agyagát,
hogy tán meglátja majd, amidőn felkel
és kilöki a kripta ajtaját.

Nincsenek megjegyzések: