2019. június 1., szombat

Kereslek


Kutatlak kettétört, szép szavakban,
megfakult színeimben folyton kereslek.
Még mindig látlak ezer-szín alakban,
bár emlékem nehéz függönyei rejtenek.

A felhőben is él a tenger emléke,
a szénaillatban ott a zöld mező.
Semmi nem tűnik el múló-örökre,
bárhogy is hisszük, hogy felejthető.

A csend is, ha iszonyú nagyra nő,
őrzi visszhangzó dallamok neszét.
A nedves koppanásban ott az utcakő
s emlékek hevernek szerte-szét.

Az éjszakára emlékszik a hajnal-ég,
mi szemed fényével édes rokon.
Közeledre emlékszik minden messziség
s a napfényre az árnyék a falakon.

A hervadásban hajdani szirompompa lakik
s az elpattant húrban megmarad a melódia.
A ringásra emlékszik az elsüllyedt ladik
s a békére, minden harctéri trombita.

Kereslek kettétört szép szavakban,
emléked gyertyacsonkja rejt fény-utat.
Mindenem emlékszik, mi voltál hajdan
bennem a múló idő, tegnapot mutat.

Cs Nagy László

Nincsenek megjegyzések: