2019. június 1., szombat

Festő



Csodára várva jártam az erdőt,
vén fán pihentem, mely régen eldőlt,
majd jött egy tündér, kérdezte, jössz-e?
Boldog is lehetsz valahol messze...
Megyek én, megyek, az lesz a végem,
ha nem lesz napfény többé az égen,
mint akkor régen.

Feledni vágytam sok régi estét,
fiatal álom semmibe-vesztét,
Jövőre, múltra könny-eső hullott,
tűntek az évek, s az élet múlott.
S mikor szívemben szikra sem égett,
egy festőt küldött nekem az élet,
elhozott téged...

Fesd be a lelkem összetört részét,
a holnapoknak fesd le a vészét,
szomorú végét fesd le a nyárnak,
fess majd egy otthont, hol mindig várnak,
fess még egy percet, mit érdemes élni,
szívedben helyet, hol el tudok férni,
s tudjak remélni...

Óh, kedves...
Fess a világra új napsugarat,
az égre felettem sok madarat,
búzavirágot a domboldalon,
kislányt ki nem sír egy régi dalon,
csillagot, százat! S ha festék marad,
fess a borúra napsugarat.

Gligorics Teru

Nincsenek megjegyzések: