2018. november 5., hétfő

Éber álmodás



Éjjelenként, míg ámulom a csöndet,
s lágy sóhajjá halkul a liget,
szívem egy régi filmszalagot pörget,
nem gyötri se friss, se régi seb,

se titkos ábránd, se dacos tagadás,
ilyenkor a távolt vizslatom,
és lassú mérgű vágy, heves akarás
kerget hozzád, messzi csillagom.

S míg fészkét rakja mélyemben az öröm,
szűz derűjében valami forr,
talán a hit, amelyből álmom szövöm,
hogy láthatlak majd valamikor.

Sok szív kihűl, sok bizakodás lankad,
jaj, változó minden idelenn,
nézd el hát így, hogy szívem egyre faggat,
a mi nászunk ugye végtelen?
 

Áldó csöndedben



A csöndedre fekszem éjjel,
s hallgatásodra ébredek,
emlékem megfér a kéjjel,
amit tőled remélhetek.

Valaha harsogtál bennem,
miként a zúgó vízesés,
hangrobbanás a szívemben,
melyet kísér a lüktetés.

A fogyó szó nyugalmat ad,
bizonyosságot sugároz,
lelkünk úgy is összetapad,
ha nem áld a szó, s nem átkoz.

A csöndedbe bújva élek,
perelő, vad lármás napon,
így nem érnek veszteségek,
a csöndedben megbízhatom.

Elűztem már minden zsivajt,
zajt, morajt, dörejt, mi rombol,
nem hallok már ártó ricsajt,
s lelkem lelkeddel dorombol.

Millei Lajos 





A férfi még soha nem élt át olyasmit, mint az utóbbi évben, és az volt a szédítő érzése, hogy huszonöt éven át összekeverte a szerelmet az egymásrautaltsággal.

Tóth Krisztina

Szerelmemvers



Szeretni foglak mindörökre már,
csak álmaimban érzem úgy, hogy itt
leszel velem; a káosz rossz tanár,
jövőt ígér, és múlni megtanít,

a hit kopottas, tört sorokba zár
s úgy visszhangozza csalfa álmait
ahogy egy régi, kincstelen bazár
a semmiért a nagyvilágra nyit...

Csak pár szót! Lazára fűzött szólamot,
papírra pergő, gyors homokszemet,
hogy érezzem újra; mennyit jártam ott,

s ha már a vers, a líra nem szeret,
tehetni mást? hát, áldatlan állapot.
Költészetemből por se (POR SE) lett...

Hepp Béla