2018. július 16., hétfő

Valóvá faraglak


Ó, hiába hánytam tűzre a múltat,
árnyékként fetreng jelenem porán,
valamiért követ, valamit kutat,
szélként járja át minden szívszobám.

Még nappal békén hagy, de kísért éjjel,
csikorog a zár, mozdul a kapu,
szemhéjam alatt felragyog egy fényjel,
és ívében téged látlak, Apu.

Részegült szívem ritmusára halkan
tollamért nyúlok, s mintha fényt csennék,
vágyak Lázárja, én, gyönyörű dalban
szőlek jelenné, Te, élő Emlék.

Nincsenek megjegyzések: