2018. július 8., vasárnap

Mentsvárad lennék



Zokog a szívem érted, mondd, mi rág?
Mi nyugtalanít, mondd? Úgy féltelek...
Remeg a lelked, mint a vadvirág,
ha szélzilálta szirma szétpereg.

Egy kínzó szó feszíti szét a szád,
de ki nem jön már. Félúton rekedt.
Hogy űzzem el így sorsod viharát,
így hogyan, ó, mondd, hogyan védjelek?

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csodaszép, csodaszép, csodaszép... és nincsenek rá szavak... ezt érezni kell.
Ezt komolyan mondom, Kedves Daniela. -aK-

Vörös liliom írta...

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, kedves Barátom, hogy hagytad megérintetni a lelked.

Nagy örömmel láttalak.

Szeretettel ölellek: Dana