2018. május 19., szombat

Jövőnk gyermekének



Szüless hát, bonts rügyet, mint a vadfa,
légy visszhangja az ősrégi szónak,
ajkainkon légy égzengő mantra,
sorstajtékunk fölött mentőcsónak.

Légy igézet, szilárd erődalap,
hegyoldal légy, mely soha nem omol,
légy igazság, mely lelkünkbe harap,
zápor, mely létzsindelyünkön dobol.

Légy szálkás árboc, friss patakmeder,
melyben tisztult szóként zubog a hab,
diadal légy, emberek közt Ember,
béklyózott lábbal is mindig szabad.

Jövendő légy, beteljesült végzet,
mely a nyugat ravaszságán átlát,
s jegyezd meg, nem arra szültek téged,
hogy véredbe más áztassa lábát.

Ha látod majd, hogy elgyöngül a drót,
mely hazánkat most még tartja egyben,
felbőszült titánként emelj majd szót
földünk s fajtánk zsarolói ellen.







Attól még senki
és semmi nem jó, hogy van
nála rosszabb is.


Fodor Ákos

Meg se rebben


A sötétség a holdat hagyja éhen,
a csillagok, mint kimerült vadak,
úgy fürdenek a messzeség vizében,
a végtelen álmai alszanak.

Csend lengi be az újdonsült világot,
fénytelen űr sötétkék keretben,
az eltelt tegnapot még visszavárod,
az idő pillája meg se rebben.

Nagy László

2018. május 10., csütörtök

A nemlét küszöbén






Ma egész nap a lelkemben jártál,
méregettem emlékláncunk hosszát,
tegnap még... még karjaidba zártál,
holnap elbúcsúzni megyek hozzád.

Megyek, megyek majd gyászruhás ködben,
hogy utolszor láthassalak, Édes,
hogy még mielőtt lelked elröppen,
kísérjelek legutolsó révhez.








Amire por rakódik, arra emlék is. 


Patik László