2017. október 4., szerda



És pördül a föld és csillag esik és új csata zendül és egyre vajúdik az emberiség és távolból, ahonnét nem szakadt eddig emberi kiáltás, ahonnét nem jött eddig szeretettől és békétől forró emberi szó, ódon, bús zenével megszólal a csönd. Megszólal a csönd, a nagy, őszi béke s mosolyogni kezd a szomorúság és elcsitul a rettegés, a gond és új színekkel pompázik az élet.
   És halkan, mintha messzi napfény csókol szemetekre, mint valami végtelen, szelíd öröm - megszólal a zsoltár, új halotti zsoltár:
   Ó boldogok vagytok mindnyájan boldogtalanok, mert eljön utánatok a nagyszerű halál, akitől úgy reszkettetek mint a gyermek, nem zördülő, horpadt kaszával karmain, nem vigyorgó, zölden világító koponyával, nem ijesztő csontváz, akinek csontajkairól fületekbe rikácsolt mind a kín,hanem ölelve, csókolva, mint szépséges, szerelmes asszony, mint asszonyok rejtelmességével virágzó tavaszi éjjel, mint szerelmes, tavaszi éjt muzsikáló, hozsannás régi zsoltár!
   Ó boldogok vagytok mindnyájan boldogtalanok, mert eljön utánatok a nagyszerű halál, hogy emberrel gazdagítsa a forrongó s a békülő világot!

Bányai Kornél

Nincsenek megjegyzések: