2017. július 30., vasárnap

Megfoghatatlan


Uram, lent vagyunk, kiket hiányoltál,
törődött léttel megáldva miattad,
túl magasan van nekünk az az oltár,
az építésnél ezt talán kihagytad.

Mert emberből vagyunk, Édenen kívül,
hagytad létedet vitatni az elmét,
és a Könyv is hiába hozta hírül,
hogy benned valósul meg az öröklét,

mi tengődünk egyre, földhöz ragadtan,
mit ránk róttál, ahhoz egy élet kevés,
próbálnál lenni emberi alakban,
mikor másoknak jut égi ölelés,

ne mondd, hogy előtted egyformák vagyunk,
mert lentről minden túl magasnak látszik,
földi pokol ez, s ha magadra hagyunk,
csak józan eszünk az, mi tán hibázik.

Máshogy zenél itt lent nekünk a dallam,
bár tudjuk, minden mögött igéd feszül,
a tanulság nekünk megfoghatatlan,
olykor Istent játszunk gyarlón, emberül.

Nagy László

Nincsenek megjegyzések: