2017. június 4., vasárnap

Maradj



Remélni önzetlen szerelmet kár volt,
hiszen a múlt fölötted sem ér át,
el sohasem érheted a távolt,
csak cipeled álmaid martalékát,

minden ellépett lépés újat ámít,
hűlt nyomába hiába erednél,
minden csak a semmibe irányít,
hol már régi önmagad sem lehetnél,

hát maradj versek nélkül néma, szótlan,
fénylő nap nélkül didergő árnyék,
hová a múlt lélekig valótlan
álmodása, hangtalan visszajár még.

Nagy László

Nincsenek megjegyzések: