2017. június 4., vasárnap

Lehorgonyozva



Zöld bársony terült a barna rögökre,
friss pázsit fedi már sorsunk hantjait,
megmaradunk mi egymásnak örökre,
hisz közös víz mossa lelkünk partjait.

Kis papírhajónk már túlélt száz vihart,
hitünk űzött el fekete felleget,
a hullámok hátán fel-feltűnt a part,
s a zord való az álmunknak engedett.

Májusunk szele lágy vizekre terelt,
hol napsugár fürdött a kéklő habon,
dacvitorlánkra a jövőnk rálehelt,
s mi partot értünk a papírtutajon.

Együtt vergődtünk közös evezővel,
társra lelt lélek bírja azt erővel.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: