2017. június 4., vasárnap

Csillagpor



Nem nagy ügy.
Ha jó messze kinyújtom
a fejem fölé a bal karom,
ujjhegyem átér a vén Tejúton,
és lángot fog egy árva csillagon,

apró tüzet, éppen csak hogy éget,
két ujjam közé feszül, remeg,
otthonául a végtelenséget
tudja, és persze nem érti meg

miért is akarnám csak magamnak
álmok és szerelmek hímporát,
s a csillagok mind összeszaladnak:
- Engedd el, ne kínozd így tovább,

itt van jól, hogyha valaki holnap
felnéz az égre, hogy keresse
mit mondjunk? Jöttél és megraboltad,
mert úgy éreztél tegnap este? -

S én engedem,
és az ujjhegyemre
vérszínű hajnal fénye fut;
bezárt tenyeremben fáj a csendje,
ahogy egy csepp fény fájni tud.

Hepp Béla

Nincsenek megjegyzések: