2017. április 30., vasárnap

Eggyé olvadtunk



Már a szó sem kell, elég a tudat,
hogy estére mellém ér a lelked,
s a lepkeléttől komor hangulat
feléledve, új álmokat kerget.

A kezed sem kell, bőröd bársonyát
örökre beitta már a bőröm,
érintésed bizsergő mámorát
én az idők végeztéig őrzöm.

Sorsunk bús, szirten élő akarat,
melyet a tisztesség vésett kőbe,
utunk pár megkövesült pillanat,
állunk rajta, nem megyünk előre.

Mégis ölel az Élet részegen,
hisz vagy nekem, s én érted létezem.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: