2017. január 11., szerda

Borsószemnyi hitem…



Ne kérdezz már, Uram, miben hiszek, kiben,
szívem belefakult már a sok mocsokba,
és a valaha volt borsószemnyi hitem
széjjelszórtam silány, szélszáradt nyomokra…

Most láthatod Te is, baj van a vetésen,
nem találtak termő talajra a magvak,
és cipelem én is minden tévedésem
melyet megengedtél, vagy csak nekem adtak.

Na jó, nem figyeltem, s mivel Te sem szóltál,
belehibázhattunk bizony mind a ketten,
hát csak egyet kérek - mielőtt megrónál -,
hagyj egy csöppnyi napfényt beszűkült szememben,

hogy mind, mit e földre körénk teremtettél
hadd legyen tápláló talaja a jónak,
s hogy még én is lássam, hát igyekezhetnél
mielőtt „borsóim” újra szétgurulnak…

Nagy Ilona

Nincsenek megjegyzések: