2017. január 3., kedd

A magasság magányában



Jaj annak, aki bércek csúcsát lakja,
léte elkopik, amíg felér,
a kristálylégért mindenét eladja,
s magányt kap társul e kincsekért.

S bár fenn az ormon simogat az Isten,
a keze mégis lelkedre fagy,
a különcök szirtjén társad már nincsen,
s gyémántlelkeddel egyedül vagy.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: