2016. december 29., csütörtök

Számvetés



Ma csendes este van, kézen fogtam magam,
és átballagtunk együtt az életemen,
felhők leheltek körénk könnyű álmokat,
míg tűnődtünk vajon a csillag mit üzen.

Magunkra húztuk az éj kopott kabátját,
ó, mi végigkoldultunk már hány életet,
ringattuk néha nyűtt szívünkön a bárkát,
együtt tapostunk utat, mezsgyét, felleget,

és együtt örültünk gyermekönfeledten,
ha találkoztunk rég elhagyott nyomunkkal,
itt tegnap jártunk, és mégis ismeretlen,
kibomlott új fényt ölelve a megunt dal,

megkarcolt fényképek szép tüzéből éltünk,
néha idehallott lopva minden zene,
szívünkön - ha sajgott - új inget cseréltünk,
és ünnepünk terme táncoddal lett tele.

Hosszú séta volt min elkísértem magam,
és a pillanatok résein áthozom
minden ki nem mondott, éjberejtett szavam,
s ha kérdik: te voltál legszebb karácsonyom.

Nagy László

Nincsenek megjegyzések: