2016. december 3., szombat

Acélos bizonyossággal




December három. Az Idő megáll,
gyászba borul a sápadt téli ég,
hetvenkilenc év fanyar füstje száll,
s belenyuvad az egész délvidék.

A sínek mentén fakó, ködös fény
támolyog árván. Valamit keres.
Lüktetni kezd a szilárd, tömör fém,
fölötte már a múlt szárnya verdes. 

Egyre csak rí, panaszos jajszavát
tördeli-hordja a dermesztő szél,
bejár minden árnyéklakta tanyát,
s mindenkinek Rólad, Rólad beszél.

Égő lángként gyötri, marja mellét
a hetvenkilenc éves szégyenfolt.
Koholmány! - szajkózza. Mesebeszéd!
Nem önkezű halál, baleset volt!

Nincsenek megjegyzések: