2016. december 29., csütörtök

A széllel érkezem



Ma nálad jártam álmomban,
a kapuban álltunk tán,
a Hold szikrát csalt az arcodra,
és az átsejlő ruhán
felkúszott a válladra,
hogy fényt csókoljon álladra.

A bőröd selymét akartam,
szívem esztelenül vert,
míg Te öleltél az avarban,
zihált mögöttünk a kert,
s megleste két mókus is,
hogy a vágy olykor koldul is.

Ó, jársz-e még a fák között
szelíd őzek lábnyomán,
az érzés, mely hozzád költözött,
mondd, még most sem halovány?
S hívsz-e még sok éjen át,
hogy csillaghullást éljek át?

A szemed tüze bennem ég,
ha emléked simogat,
jaj, szánom-bánom már réges-rég
jövőmet és múltamat.
A szél visz majd hozzád el,
és körbeleng, míg lélegzel.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: