2016. október 19., szerda

Rendezgetem magam



Ismerkedem az ősz meleg szagával,
rozsdája őrzi a nyár tüzes malasztját,
engem pár pocsék vers ránt csak magával,
a nagy "költeményt" ujjaim még halasztják.

Ha visszaolvasom, úgy tűnik éltem,
a vak sorok közt szemed mindig fellobog,
meg úgysem mutatják, hogy mennyit értem,
csak papír, összegyűröd, és eldobod.

Koldus a vers, igazi arca sincsen,
elnyűtt szókabátját is csak én foltozom,
arra sem elég, hogy átmelegítsen,
árva gomblyuk sem díszeleg a verssoron,

hová színes virágként tűzhetnélek,
s csak én tudhatnám mögötte mi is lapul,
törékeny porcelánfodor a lélek,
ismeretlen színeket csak az ősz tanul.

Nagy László

Nincsenek megjegyzések: