2016. október 28., péntek

A boldogság meglelhető a hazatérő fecske szárnya alatt, a gyermek gügyögésében, a kelő Nap sugarában, a szirmát bontó virágban, az első kipattant rügyben, a szellő illatában, embertársaink mosolyában, és minden kedves érintésben, de míg a „mi lett volna, ha” és a „bárcsak” között támolyog a szívünk, felismerni sosem fogjuk annak édes ízét.

4 megjegyzés:

Málna írta...

bizony nem...

Névtelen írta...

Kedves Daniela, nagyon tetszenek ezek az örök talányok:
"mi lett volna ha" és "bárcsak"...
Az idő végtelen folyamán bukdácsoló "papírhajó-sóvárgás"
részünkről csak sóvárgás marad, mert az idő folyama az,
amin visszafelé nem tudunk hajózni.
Így hát sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha... nemdebár?
Nos, az ilyen fajta verseid azok, amik bevésődnek mélyen
a lelkembe.
Öröm, hogy olvashattalak. :)
Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Köszönlek, Erika.

Vörös liliom írta...

Boldog vagyok, drága Barátom, amikor látom, hogy egy általam elhullajtott magocska megfelelő lélektalajra lelt, s ott kicsirázhat, növekedhet. Köszönöm, hogy lélekkertedben fejlődhet tovább. Jóleső érzés látni,tudni, hogy ennyi év után is vissza-visszahajózol ide, s hogy ennek jelét is adod. Hálás vagyok az itt hagyott lélekhangodért.

Szeretettel:
Daniela