2016. október 19., szerda

Hírhozó



Áttört a kormos éjszakákon,
rajt' lassú léptű nagykabát,
elkerült árkot és halált,
nem zúzta össze semmi járom;
s engem, engem meg nem talált,

hosszú szárnyán a hajnal hozta,
kibontva mind a fényeket
az álmok csendes lénye lett,
önmagában ártatlan, tiszta;
s nem ért hozzám a képzelet,

és úton volt a déli Napban,
vagy zápor szürke, ostoba,
kérlelhetetlen ostora
hajtotta tovább nyughatatlan;
nem ért az ajtómig soha,

és jött homályos alkonyokban,
árnyékok törte lépteit
tartva, hogy engem felderít,
hogy újra élnem számos ok van
mint bárkinek, aki benne hitt;
hogy lesz még szebb, lesz jobb egyszer itt.

Hepp Béla

Nincsenek megjegyzések: