2016. szeptember 4., vasárnap

Mily kevés a szó



A liget alszik. Csöndesen szuszog
az ágak közt a langyos nyári szél,
s minden ágról édes béke csurog
séddé dagadva járdánk szélinél.

A Hold méze ablakon belebben,
habos selyme a falakra vetül,
lágy csipkét horgol, majd rezzenetlen
az álmos szobám sarkába leül.

Tollamért nyúlok. Mint aki fényt csen,
ezt a szent idillt versbe önteném,
de már az első betűnél érzem,
égi varázshoz földi szó szegény.

Nincsenek megjegyzések: