2016. augusztus 28., vasárnap

Közös titok



Titkolni kell, hogy bennünk egy föld forog,
arcunkra véste kézjegyét az Isten,
kószálunk égve, magányos vándorok,
bennünk a teremtés, bennünk a minden,

mint örök kerék, forgunk a csendben,
átkos szédülésünk ki menti meg,
ha magunkból ácsolt őskereszten
vad lelkünk másokkal együtt remeg,

és kezünk az égre kifeszítve,
folyton csak üres csodákba markol,
emberségünk poklokig veszítve
önmagunk élő húsába karmol,

bennünk egy föld forog, veled, ővele,
egybegyúrva mással féljük az átkot,
akinek nincsen másokban Istene,
pokolra löki magában a világot.

Nagy László

Nincsenek megjegyzések: