2016. július 24., vasárnap

Utolsó vacsora



Itt kéne hagyni e kifordult világot,
keresni valahol magamnak másikat,
hol nem fog lelkemen az édeni átok,
nem virít homlokomon égő vádirat.

Itt kéne hagyni, és téged perelni,
azért, amit megteremtettél Uram,
hogy odafönn könnyű angyalnak lenni,
lenn ezernyi ördög vigad boldogan,

mert te teremtetted körénk a rácsot,
igéidből kovácsolt, kemény vasat,
és mindig annak jut feloldozásod,
ki asztalodról lopta a poharat.

Ajkunkon fentről kilöttyent leves csorog,
de meguntuk, remélni egy életen át,
velünk a megváltás másfelé vánszorog,
kinek terítetted utolsó vacsorád?

Nagy László

Nincsenek megjegyzések: