2016. július 24., vasárnap

Láncaimat zörgetve



Álcélért küzdök jövőm vére árán,
idegen szeszélyek hajszolnak, űznek,
s mindhiába mereng romba dőlt álmán,
lelkem nekihajt újabb hamis tűznek.

Talán holnapra gyűjtök annyi erőt,
hogy végre egy másik ösvényre lépjek,
s kiváltsam rabságból magam azelőtt,
hogy elsétálna mellettem az Élet.

Nincsenek megjegyzések: