2016. július 10., vasárnap

Gyolcstiszta lapra


Úgy kezdtem, mint üres papír,
nem volt tinta, se mondatok,
és nem festett rá senki még,
valahol mégis ott vagyok,

talán két gyűrődés között,
lassan sárguló pauszon,
hol fényszínek a hátterek
egy számozatlan oldalon.

Íratlan szavak, kócbetűk,
radírtól megkopott sorok,
margók közé szorult regény
előszava, mely felzokog,

de vannak virgonc oldalak,
s olyanok is, mik ékesek
vagy festővászonra valók,
persze némelyik szétesett.

Ha írnál, vagy ha festenél
bele egy utolsó lapot,
színekkel tedd, vess gyöngybetűt,
kottázz rá játszi dallamot,

s én könyv leszek… Bársonyszavú,
gyolcstiszta lapra nyomtatott,
borítómon felhő legyél,
s ne feledd rá a pipacsot…

Nagy Ilona

Nincsenek megjegyzések: