2016. július 10., vasárnap

Addig kapaszkodom




Nem láttad soha megcsukló térdem,
ölelésre hiába tárt karom,
s tán azért tűrted meggörnyedésem,
mert elszánt vagy, akár a fájdalom.

De én is konokul kapaszkodom,
míg elszórt vágyaim közt nem rekedsz,
és addig csüngök, anya, hangodon,
míg meg nem tudom, miért nem szeretsz.

Nincsenek megjegyzések: