2016. június 26., vasárnap



Nem látod, hogy véres ököllel döngetem akaratod falait? Végig pattan föl gerincem elvárásaid ostorcsapásai alatt... alámerülök a tengernyi „nem így kellene”és „ez nem te vagy” bús-csüggeteg hullámai alá, amelyek olykor a tengerfenekével egyszint ásítanak, és amikor valami csoda folytán sikerül fölbuknom a habos örvények alól, a messzi távolban meglátom azt, aki tán lehettem volna, ha végre önmagamnak élek.

Nincsenek megjegyzések: