2016. május 8., vasárnap

Harminc ezüst kamatja




Valami lassú haldoklás az Élet.
Mind úgy csüggünk a volt és lesz között,
mint korhadt híd a szakadék fölött,
mint bús térdeplők a rabságos éjben.

Nem értem... Hová tűnt az a régi fény,
hol van a vágy, a merészálmú hit,
az áhítat, mely röpülni tanít?
Csak elfekszünk kábán sorsunk tenyerén.

S nem tör át senki a lemondás füstjén,
mintha utunkat állná az átok.
Pokolba tartók, rátok kiáltok,
eladtuk lelkünket Júdás ezüstjén.

Nincsenek megjegyzések: