2016. május 15., vasárnap

Csónak



Csónakhallgatáson libegek a csenden,
a világ, mint papír, gyűrve tenyeremben,
szkarabeusz bogár lábaként az ujjam,
görgeti, forgatja, galacsin a múltam.

Gondolat viharán fekete fellegek,
fájdalom villámtól a szívem megremeg,
hallgatás csónakját átszúrja egy zátony,
kiszakad belőlem, robban sóhajtásom,

vijjogó sirályként csak csapkod felettem,
óriás tengerré nőtt a patak csendem,
lelkembe  hiányod bele-belemélyed,
hogy lehetsz szívemen, billog, égő bélyeg?

Elapad a csendem, tenyeremen világ,
ujjaim simítják, zaj a lelkembe vág,
valaki szól hozzám, törik hallgatásom,
libegő csónakom, part mellet egy láncon.

Tóth János

Nincsenek megjegyzések: