2016. április 24., vasárnap

Szomorú, szelíd szemrehányás



Mint tüzes bolygó keringtem a képzeletedben
nem hagytalak percre sem nyugton.
Órák hosszat álltál az ablakom előtt este
s dideregve vártad, mikor gyúl ki a villany
s ha elküldtelek
virágokat küldtél magad helyett,
hogy legalább azokat simogassam meg ujjaimmal.
De mint a virágok elhervadtak a véred rózsái is,
már nem nékem nyílnak.
Ha vágyad helyett lelked állt volna kint a vártán,
az ablakom előtt
szerelmed most is mint örök mécs fénylene felettem
s nem lobbant volna el,
mint a tűz.

Szenes Erzsi

Nincsenek megjegyzések: