2016. április 3., vasárnap

Menj bujaság...




Menj bujaság, te bomlott felhő, vidd zajos rimeid
Puhább falakhoz... Engem álom dobál, mint könnyü szél
Egy friss hajót... nem kell a kéj, mert sóba mártott vessző
Söpri az utat, melyen számhoz ér, hogy megbénitson magának...
Eredj szüzek csipőit verdesni szörnyü szárnycsapással,
Az én lelkem jó kuthoz érkezett és tisztálkodni kezd
És végre, végre hisz vasárnapot...
Menj bujaság, te sárga köd s a vágynak beteg fonalával
Himezd a többi lelkét... Engem álmok csigáznak fel a mennybe
S a csillagokkal busulok... Nem kell a kéj, mely szavak mustjából
Erjed s hazug ital lesz, mire sürü lesz és célhoz ér...
Eredj, s hol fényes szemü nőt találsz, ott jó neked,
Az én vágyam végre nem csapong, mert fészke van
És ugy pihen és ugy pihen, mint a galamb...

Marschalkó Lia

Nincsenek megjegyzések: