2016. március 5., szombat

Vészes ez a perc



Most néma vagyok, mert elhagytam már a hangos patakokat,
Hol olcsó titkukat dicsekvőn mesélik a könnyű habok.
Elhagytam mindent, hol játékos szavak szikráit szórja a szél,
Oh, sulyos gyönyöröktől nehéz az én szivem
És elfeledte a könnyű örömök könnyű ízét.

Súlyos gyönyörök vérízű kínja tépdesi testem,
Sulyos itt minden, sulyos koronáju hallgatag fák alatt.
Mert szent és hatalmas erő a fájdalmas gyönyör
S döbbentő közeledtén ijedten hal el a csacska perc.

Lásd, néma vagyok kedvesem, s haló szavakkal repesek feléd.
Tépett mosolyom díszében állok, csupa elgyötört seb vagyok én...
Pillám is sulyosan verdesi elborult ijedt szemem,
Vergődő ajkamról riadtan surran a szines öröm.
Kedvesem félek, - döbbent szivemben oly nagy a csend.
Istenek vészes kéje ez? Oh, arcomon a halál borzalma ül.

B. Tanner Ilonka

Nincsenek megjegyzések: