2016. március 28., hétfő

Nem temetlek




Nem szór szitkot halálodra ajkam,
nem lázadok az elmúlás ellen,
hisz elültettelek örök dalban,
s bevéstelek legszilajabb versben.

Csak annak vagy halott, ki esengve
gyújt majd kriptádnál gyertyát, mécseket,
az menetel sírod felé csendben,
aki már réges-rég eltemetett.

Én nem húzódok majd szemlesütve
élettelen hantod fája mellett,
de sírig hordlak szívemre tűzve,
hadd lássanak a kíváncsi szemek.

Hadd tudja meg ez a kerek világ,
hogy lelkem izzó kohója alatt,
általad hajt ki minden szóvirág,
és mindben te élsz, te szent fény-alak.

Egy percig se félj. Szavam ölébe'
ringatlak, védlek, áldlak, éltetlek,
s csak akkor érsz a nincs hűvösébe,
hogyha majd én is végleg elmegyek.

Nincsenek megjegyzések: