2016. március 5., szombat

Mint gyermek...



Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,

tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának,
oly reménytelenül erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.

Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megríkasson engem.
Kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, aki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem a farkasveremben.

József Attila

Nincsenek megjegyzések: