2016. február 7., vasárnap

Magyar Líra



Múzsacsókra szomjazónak reménynedű,
bájital vagy, erőt adó természetű.

Aki egyszer nyelvére vesz, el nem felejt,
Istenével is áldatja ezt a delejt.

Áhítattal iszom szavad rímes sorát,
aromája feledteti Bacchus borát.

Dallamával angyalokhoz köt e köldök,
ritmusában benne táncol ezer ördög.

Legféltettebb kincse vagy e szegény népnek,
kapaszkodó gyökér, hogyha szelek tépnek.

Magyar dalnak nincsen párja a világon;
Magyar Líra, te vagy az én imádságom!

Szilágyi Ferenc Hubart

Nincsenek megjegyzések: