2016. január 15., péntek

Szárnyak híján




Jártam sárban,
fáztam ágyban,
s oly sokszor mondtam dacosan nemet.
Megélt emlék,
felélt kellék,
ma már mind-mind gúnyosan integet.

Láttam szárnyam,
s várva vártam,
hogy hátamra tegyék az angyalok.
Sírtam nyíltan,
írtam kínban,
lelkem vérzett volna, ha hallgatok.

Hittem hitem,
s hintve vittem,
hogy a süket szószék is értse meg.
Lángész vágyak,
bámész szájak
fogsorán tán örökké fénylenek.

Cserkész lelkész,
merész zenész,
ki elpattant szívhúron muzsikál.
Fájó álom,
málló tájon
mindennapi hiányból licitál.

Komor nyomor,
nyomott gyomor
az utcákon koldulni kényszerül.
Pimasz grimasz,
igaz vigasz,
kéregető kalapban egyesül.

Halál kaszál,
talál, s zabál
hazug jövőtől bűzlő sorsokat.
Szegény legény,
megtért remény,
üres húsosfazekat mosogat.

Hibád vigyázd,
silány világ,
egyszer majd visszaharap a farok.
Sírhatsz, ríhatsz
vigaszt irthatsz,
de szárny nélkül hagynak az angyalok.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: