2016. január 10., vasárnap

Egyszer majd...



Egyszer majd én is elszököm
a légen át dús, telt ködön,
mint lobogó kristály, könnyű pára
hevülni éggel valahára,
mely örökké hű szerelmesem,
s e tengerkék, ölelő lágy lesen
habkönnyű felhőbe bújván,
lebegek kéjjel légi dunnán,
s mikor a hold, csillagok égnek,
visszajövök táncra – fénynek.

Csáky Anna

Nincsenek megjegyzések: