2016. január 30., szombat

Alfától Ómegáig



A betű él. Nézd, mily szelíd és meleg,
(ám nem éget meg, hát ne félj hevétől),
hajolj csak fölibe, húzódj közelebb,
lásd, miként szökik ki a toll hegyéből,

s ha kiszabadult, törtet, zokog, nevet,
(hiába küzd, nem érti meg az ember),
mégis úgy osztja ezer titkát veled,
mint a kagyló, mit kisodort a tenger.

Nincsenek megjegyzések: