2015. december 14., hétfő

Homokjáték




Pergő homokkal játszik a kislány,
Árkokat ás és alagútat épít,
Bástyát meg várat — s már kész is a város.
Ha új ház kell még, rontja a régit.

Rombol meg épít aranyhomokból.
Kis tenyeréből földre zizegve
Hullva homoklik a sárga kőliszt,
Össze ha omlik, nem bánja kedve;

Sőt el is únja, egy ha soká tart,
Rúgja kacagva, nem tartja sokra,
Hopp, no ez eldőlt! — nevetve nézi
S nevet a nap is az aranyhomokra.

"Homokra ne építs, csak játssz vele lányom,
Emelj belőle dús kastélyt, százat,
Mind szép, mert mindre süt az arany nap
S ha eldől, épít újat a vágyad.

Játéknak jó ez: homok, — szerelem,
Örökkön új az ingere, bája,
Játssz vele vígan", — ím így nevelem —
„De jaj, az életed ne építsd rája!"

Lányi Sarolta

Nincsenek megjegyzések: