2015. december 3., csütörtök

Gyereksírás




Mamám melle tárul most feléd,-
erős vagyok mint az anyatej
s ajkad közül sírva folyok el,
édes fogad elejti csecsét.

Mért nem ikertestvérem levél?
Hemperegnénk enyhe réteken
s aranymoszatokkal fejeden
kádacskámban velem fürdenél.

Hiába hogy majd anyám ölén,
mellén majd mosolyogva szendereg
jóllakottan két szopós gyerek
s lehellettel csókol: te meg én.

Amíg élek - magánycsecsemő -
hanyatt esett bogár búja ráz,
kezem, lábam sírva hadonász,
mint viharban ezer rózsatő.

József Attila

Nincsenek megjegyzések: