Ha én megyek

Millió éven millió halott

Csak hallgatott, csak mindig hallgatott.

A halálisten kapujába

Vacogva és fakóra válva

És meggörnyedve, hogy bementek

A kárhozók s a földi szentek:

Levágta őket a »mi lesz?«

S nem volt szavuk, nem, senkihez.

Millió éven millió halott

Hogy hallgatott, ó, hogy hallgathatott!

Az élet fülét mindhiába

Nyomta a halál kapujára -

Csak csönd felelt. Jaj, nem feleltek

A kárhozottak és a szentek.

Csak csönd felelt. Ó, hát mind gyáva,

Vagy mind kegyetlen, aki elért

A halálisten kapujába?

Ha én megyek, ha én megyek,

Bús vétkezők, szent emberek,

Hiú vakok és elesettek,

Térdeplők s kik bálványt öleltek

S vergődök mind a nagy talányon -

Ha én megyek, ha én elmentem,

A halálisten kapujából

Én azt a titkot elkiáltom!

Hogy roppan itt majd minden össze!

Gúnyos szemét könnyben fürösztve

Aki pogány, veri a mellét.

Robotos, komor éjszakákon

Szent lesz egy csöppnyi gyermekálom

S jaj, átkozott a bús ébrenlét.

A gázoló harci szekér

Kis talyigáknak hogy kitér!

Görnyedve, sirva, imádkozva

Ődöng a gőg. Hosszú zsolozsma

S meakulpák sikoltó jajja

Káromlók torkát fojtogatja.

Jóllakik egyszer minden éhes,

Édes testvér lesz a fekélyes

S a szolgalánc-vájott sebet

Bekötik patyolatkezek.

És jó lesz itt koldusnak lenni,

Ha élet-ur elkezd remegni

S minden gyönyört eloszt vezeklőn:

Mikor én egyszer elkiáltom

A halálisten kapujából,

Hogy - féljetek, mert ítélet jön!

-------------------------------------

Vagy ünnep lesz, orgiás ünnep!

Egyszerre mind előkerülnek,

Kiket szent félés visszatartott.

Bűnbánó, bús és redős arcok

Falánk szatirpofára válnak.

A zárdaszűzek kéjt kinálnak.

Szent álarcát a szent levetve,

Rabolni áll az útszögletre -

És zúg a jaj és zúg a korbács,

Cafatba lóg a véres forgács

A lázadó mezitlenen...

Hosszú menetben végtelen

Rabszijra füzve sikogat

Pirámishordó szolgahad.

Embercsonttal telik az árok,

Vért isznak tébolyult cézárok,

Kiket papjául kent a Baál.

Pap »feszítsd meg«-et prédikál.

Nem lesz többet szűz-bokrétás nász,

Csak hatalmasnak céda párzás,

Betegnek nem jut egy alom

S megsiketül az irgalom

És átok és kacaj lesz itt fent:

Ha én a halál kapujából

Teli tüdővel elkiáltom

A mindent oldó - semmi sincsent!

Millió éven millió halott

Tudom, tudom már: miért hallgatott.

S ki holtában is lázadott:

A halálisten kapujában

Vacogva és fakóra váltan

Tudom: jaj, én is hallgatok!

Gyóni Géza