2015. november 13., péntek
Ha én megyek
Millió
éven millió halott
Csak
hallgatott, csak mindig hallgatott.
A
halálisten kapujába
Vacogva
és fakóra válva
És
meggörnyedve, hogy bementek
A
kárhozók s a földi szentek:
Levágta
őket a »mi lesz?«
S nem
volt szavuk, nem, senkihez.
Millió
éven millió halott
Hogy
hallgatott, ó, hogy hallgathatott!
Az élet
fülét mindhiába
Nyomta a
halál kapujára -
Csak
csönd felelt. Jaj, nem feleltek
A
kárhozottak és a szentek.
Csak
csönd felelt. Ó, hát mind gyáva,
Vagy
mind kegyetlen, aki elért
A halálisten
kapujába?
Ha én
megyek, ha én megyek,
Bús
vétkezők, szent emberek,
Hiú
vakok és elesettek,
Térdeplők
s kik bálványt öleltek
S
vergődök mind a nagy talányon -
Ha én
megyek, ha én elmentem,
A
halálisten kapujából
Én azt a
titkot elkiáltom!
Hogy
roppan itt majd minden össze!
Gúnyos
szemét könnyben fürösztve
Aki
pogány, veri a mellét.
Robotos,
komor éjszakákon
Szent
lesz egy csöppnyi gyermekálom
S jaj,
átkozott a bús ébrenlét.
A gázoló
harci szekér
Kis
talyigáknak hogy kitér!
Görnyedve,
sirva, imádkozva
Ődöng a
gőg. Hosszú zsolozsma
S
meakulpák sikoltó jajja
Káromlók
torkát fojtogatja.
Jóllakik
egyszer minden éhes,
Édes
testvér lesz a fekélyes
S a
szolgalánc-vájott sebet
Bekötik
patyolatkezek.
És jó
lesz itt koldusnak lenni,
Ha
élet-ur elkezd remegni
S minden
gyönyört eloszt vezeklőn:
Mikor én
egyszer elkiáltom
A
halálisten kapujából,
Hogy -
féljetek, mert ítélet jön!
-------------------------------------
Vagy
ünnep lesz, orgiás ünnep!
Egyszerre
mind előkerülnek,
Kiket
szent félés visszatartott.
Bűnbánó,
bús és redős arcok
Falánk
szatirpofára válnak.
A
zárdaszűzek kéjt kinálnak.
Szent
álarcát a szent levetve,
Rabolni
áll az útszögletre -
És zúg a
jaj és zúg a korbács,
Cafatba
lóg a véres forgács
A lázadó
mezitlenen...
Hosszú
menetben végtelen
Rabszijra
füzve sikogat
Pirámishordó
szolgahad.
Embercsonttal
telik az árok,
Vért
isznak tébolyult cézárok,
Kiket
papjául kent a Baál.
Pap
»feszítsd meg«-et prédikál.
Nem lesz
többet szűz-bokrétás nász,
Csak
hatalmasnak céda párzás,
Betegnek
nem jut egy alom
S
megsiketül az irgalom
És átok
és kacaj lesz itt fent:
Ha én a
halál kapujából
Teli
tüdővel elkiáltom
A
mindent oldó - semmi sincsent!
Millió
éven millió halott
Tudom,
tudom már: miért hallgatott.
S ki
holtában is lázadott:
A
halálisten kapujában
Vacogva
és fakóra váltan
Tudom:
jaj, én is hallgatok!
Gyóni
Géza
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése