2015. november 7., szombat

Az álom peremén túl



Vénülni vágyó, vidéki lelkemet
vendégül látta a szerelem,
vérvörös rózsát tűzött a hajába,
és székkel kínálta életem.

Szélesre tárta előttem az ajtót,
mosoly csillogott a szemében,
takaros reményét tálcára tette,
miközben kihúzta a székem.

Reszketeg lábakkal ültem le nála,
otthonos szentélyét csodáltam,
őszinte hittel terített asztalán
jövő ízű bor várt kupában.

Szomjús torokkal a nedűt kortyolva,
mélázva öleltem holnapot,
felpezsdült vérem, s a szív ritmusára
beszűkült erekben baktatott.

Karmoló fényárral tört rám a hajnal,
s halálra sebezte álmomat,
éber pillákkal, őszbe hajlott háttal
cipelem hát tovább sorsomat.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: