2015. október 10., szombat

Szabad halottan élni?



Drága halott nézések a szememben
Meleg simogatások a hajamon,
Amiktől, hajh, nem kell már megremegnem
Karomban odaszikkadt ölelések
S vén lábomban el nem szaladt nagy utak
Lyányok után, kik régen elszaladtak,
Ajkamon száraz és gazdátlan csókok
S fülemben a várt s be nem sugott igék
S orromban sok-sok virágos tavasznak
Parfümje, mely már semmire se kábit.

Én istenem, élhet-e még sokáig,
aki nem nyúl már a friss élet után
S bus vizióknak burjánjában gázol
S fél az igazi, harmatos nagy réttől
S retteg a való nyers leves virágtól
S ajkán már nem tűr csókot, csak gúnymosolyt
Halott életnek ezt a sirvirágját,
Aki befogja szemét, hogy ne nézzen
S százféle csuklyát ölt, hogy meg ne lássák
S kinek a szive néha szörnyűt rebben?

Ady Endre

Nincsenek megjegyzések: