2015. október 10., szombat

Elhagyva



És az utolsó napok olyanok voltak
mint egy halálra itélt
utolsó napjai,
aki felé úgy közeledik az utolsó óra mint egy fekete madár
éles csőrével feltépi a szívét
s addig vájja, vájja mig vérét egy cseppig ki nem itta.
Egyszerre szétesett az idő,
s a pillanatok hallhatóvá lettek mint a közelgő halál léptei.
S azóta is,
hogy elhagytál engem
egyazon gondolatok között járok
mint egy börtönben
két lépés előre, két lépés vissza,
se ajtó, se ablak
két lépés előre, két lépés vissza,
s a lelkem úgy sír fájdalmában mint egy elitélt lelke
kit vad pribékek
a cella hideg kövére dobtak. 

Szenes Erzsi
 

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Huh, megrázó vers.

Vörös liliom írta...

Beleborzongtam én is. :)
Köszönöm, hogy olvastad.