2015. október 24., szombat

A régi kép




Résnyi ablakon vetít az égi fény,
porszemekre táncidőt keverve jár,
benne ott forog, kering a csalfa nyár,
s mély szememre feldereng a régi kép.

Volt idő, mikor kezed keresve hullt
minden árva hajnalon riadt kezem,
volt hogy álmodón ölelte még helyed,
míg a csillagom, s reményem is kihunyt.

És a megszokás homokra zúzta szét
hajdan oly kemény hitem, nem is hiszem,
hogy te több lehetsz ma, mint e régi kép.

Másfelé vetett a sors, keresve új helyet,
mást szeretsz, ha más szeret, talán ez így a szép,
mégis... itt a kép, s örökre ott fogom kezed.

Piro M. Péter

Nincsenek megjegyzések: