2015. szeptember 5., szombat

Volt és nem volt...



Megint sunnyogva szökik el a nyár,
megcirógatva néhány vén padot,
a fák közötti csenden körbejár,
s visszatekint, a gyepen mit hagyott.

Sovány melege még meg- megsimít,
szembehazudva minden csillagot,
visz pipacsot és sárga gólyahírt,
mézszín kalászból fésült színpadot.

Oly gyenge már… A folyó is sekély,
bár békalencsék ringnak a vizén,
és üde zöldben él a partszegély,
de kövein már megvakul a fény.

Keringőt szédül egy kénszínű levél,
hisz táncpartnere csak az ősz lehet,
itt egy tüske, ott egy kerge szél,
volt és nem volt emlékeket temet…

Nagy Ilona

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Nagyon szép vers. Köszönöm, hogy olvashattam.

Vörös liliom írta...

Én köszönöm, hogy újra a vendégem voltál, Zsuzsi.