2015. augusztus 6., csütörtök

Vajon ki gyónja meg...



Tudod, ott a felhő rásimul a hegyre,
és a fenyők zöldje talán égig ér,
párát lehel a föld, megbújik a medve,
sólyom száll feletted, körözve kísér.

Forrás tör a mélyből, patak zúg a völgyben,
kaszáló fennsíkon hízik a tehén,
birkanyáj hömpölyög kövérre nőtt körben, 
és a felhők színe vakít, cinkfehér.

Széles a szivárvány, messze hall’ az ének,
elszokott fülednek ízes a beszéd,
hitetlen szívedbe visszatér az élet,
s megérted a régről íródott mesét.

Kristálytisztán csordul testvéreid könnye,
lépted nyomán a föld sírva visszaremeg,
benne rejlik múltunk minden kis göröngye…

Trianon bűneit vajon ki gyónja meg…

Nagy Ilona

Nincsenek megjegyzések: