2015. augusztus 29., szombat

Tenyeremre veszlek




Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,
és hány világvihar ejt rajtad sebet,
mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,
mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,
mérgezett szónyilát szívedbe oltod,
hisz köpenyét a rád mért álnokságnak
halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,
takarlak, ha odakünn vad szél dadog,
s míg ily haraggal sorsod felett kotor,
veled maradok.

6 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Tetszett, főként az utolsó versszak. :)
Bárcsak több ilyen ember volna a világban.
Ölellek.

Vörös liliom írta...

A mély, igazi barátság már csak ilyen, Zsuzsi. Azt mondják, hogy a lelki fájdalom ellen segít az idő, én pedig azt mondom, hogy egy igazi barát az időnél is értékesebb.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Viszont ölellek.

hifimiki írta...

Drága Barátom, Daniela!

Igaza van Zsuzsinak: "Bárcsak több ilyen ember volna a világban."
"egy igazi barát az időnél is értékesebb" Ezt meg Te mondtad.

Szeretettel olvastalak: Miki

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Miki szavaid melegét.

Névtelen írta...

Gyönyörűszép !

-aK-

Vörös liliom írta...

Köszönlek, Barátom! :)