2015. augusztus 22., szombat

Szenvedély



Sok édes perc köt össze még veled,
remegő ajkad, véred forró láza
lobogott át a szenvedélyeken,
csókodban a vágy, a szerelem varázsa.

Ma is nevedre hangol életem,
szemed rajzolódik sorsom falára,
átérsz hozzám az időn, tereken,
emlékszel még voltunk zamatára?

Még a gondolat is megborzongtat,
ekkor álmodozni vagyok kénytelen,
a vallomásod újra megvacogtat,
s emlékeidtől sajog a végtelen.

Nem oltod el már sohasem a szomjam,
várlak, örökké várlak türelmesen.

Hollósy-Tóth Klára

Nincsenek megjegyzések: